Blog

7 álláskeresési hiba

7 álláskeresési hiba – ha ezeket elkerülöd, ugrásszerűen nőnek az esélyeid az álláspiacon

Az álláskeresés, a munkahelyváltás mindkét fél számára lutri. De hogyan lehet az, hogy vannak, akik mindig szerencsések, és vannak, akik mindig szerencsétlenek?

Úgy, hogy vannak, akik rendre elkövetik az alábbi hibákat, és vannak, akiknek jó érzékük van a hibák elkerülésére. A valóban tudatos álláskereső olyan ritka, mint a gimnázium elvégzése után vezérigazgatói pozícióba pottyanni.

A 7 baklövés, amiket ha elkerülsz, ugrásszerűen megnövekednek a munkaerő piaci esélyeid, és máris jobb alkupozícióból indulhatsz

Álláskeresési Baklövés 1.

Egyben lenyelni a falatot – effektus

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, állást keresni, új munkát találni nem egyetlen óriási lépés, hanem rengeteg kis lépés összessége. Amikor belevágunk egy új munka keresésébe, vagy egy új állás megpályázásába, akkor a rajtvonal előtt toporogva csak azt látjuk, hogy iszonyatosan messze van még a cél, és az egész táv nem lépésenként vizualizálódik a szemünk előtt, hanem egyetlen nagy tömbként, amit a legszívesebben egy ugrással átszelnénk.
Csakhogy a hosszútávfutó versenyen nem indulhatunk rúdugrásban! Több-száz métert nem szelhetünk át egyetlen kecses ugrással, hanem számtalan apró, de nagyon fontos és PONTOS lépést kell megtennünk.

Amikor egyetlen falatként akarjuk lenyelni az új állás megtalálását, akkor az biztosan meg fog akadni a torkunkon, ezért az okos hozzáállás az, ha szétbontjuk apró, emészthető – és kihagyhatatlan – feladatokra az egész folyamatot.

Ennek vizuális kivitelezésére kiváló megoldás, ha rajzolunk egy nagy lapra egy hosszú egyenes vonalat, balról jobbra haladva. Ahol a vonal kezdődik – bal kéz felől –, ott állunk éppen; az egyenes – pontosabban ez egy szakasz, hiszen az egyeneseknek nincs végük, ha matematikailag is korrektek akarunk lenni 🙂 – jobb oldali végén pedig ott vár ránk az álommunkahely.

A hosszú szakaszunkat, amelynek két végét tisztán ismerjed, oszd fel kisebb szakaszokra, és ezeket nevezd el, vagyis határozd meg az egymás után következő lépéseket.

Apró lépések a startvonaltól a célig
1.) Önéletrajzod elkészítése
2.) Motivációs leveled elkészítése (ezt  legtöbb helyen kérik már, másképp így lehet megfogalmazni a témáját: Miért te vagy az alkalmas munkavállaló arra a posztra?)
3.) Erősségeid, gyengeségeid felsorolása, önismereti magadba mélyedés (nagyon nehéz feladat!)
4.) Kiváló minőségű fotó (egész alakos és arckép) elkészítése
5.) Mely álláskereső oldalakon akarsz regisztrálni, hova akarod feltölteni a dokumentumokat, képeket? Például nálunk? 🙂
6.) A kiválasztott oldalakra regisztrálás, kívánt munkakörök megjelölése, hírlevelekre való feliratkozás
7.) Ha felhívnak telefonon, mit akarsz magadról mindenképp elmondani, milyen benyomást akarsz magadról kelteni? (Gyakorlás)
7.) Ha behívnak interjúra, milyen öltözékben akarsz (fogsz) megjelenni? (Öltözék beszerzése, állandó készenlétben tartása.)
8.) Mi mindent akarsz még vinni az interjúra? Készíts össze egy dossziét magadról!
9.) Mennyi fizetést szeretnél? Milyen munkaidő beosztást? Milyen egyéb juttatásokat vársz el?
10.) Milyen céghez akarsz bejutni, és mi nem jöhet számításba? (Tűrések meghatározása.)
Stb.

Az egyenes szakaszod legvégén a végletekig pontosan meghatározott álommunkahelyedet kell definiálnod, a legapróbb részletekbe menően. Pl. hogyan nézzen ki a munkahely, milyenek a kollégák, milyen a főnök, milyen a légkör, milyen illat van, honnan süt be a nap, és így tovább. Szánj rá időt, és képzeld el! Képzeld el a tökéletes munkanapodat az új helyen!

Ha nem tudod, hova mész, akkor minden út a semmibe vezet.

Álláskeresési Baklövés 2.

„Kiváló kommunikációs készség”
Sokan írják magukról önéletrajzban, hogy „kiváló kommunikációs készség” anélkül, hogy egy pillanatig is tudatában lennének annak, hogy ez mit jelent valójában.
Sokan a „Gyereket is kibeszélem az anyjából”, meg a „Mindenkivel jól megértetem magamat” magyarázatokat vélik a „kiváló kommunikációs készség” mögé, de a munkáltatóknak nem általános elvárásaik vannak a munkavállalóikkal, hanem konkrét elvárásaik.
Nem mondhatja magáról egy potenciális értékesítő ugyanazt a „kiváló kommunikációs készség” sablonszöveget, mint a Tesco pénztárosi állásra pályázó.
Ha valóban kiváló lenne a pályázók kommunikációs készsége, akkor még véletlenül sem írnának le ilyen sablonos meghatározásokat az önéletrajzaikban, pont a kommunikációról.


Ehelyett ilyesmit írnának:

  • Ha egy ügyfél bejön csalit venni, biztosan eladok neki egy hajót, mégpedig így… (értékesítő posztra pályázó a horgászboltban)
  • Képes vagyok megértően fogadni az ügyfelek jogos vagy akár indokolatlan dühkitöréseit, mégpedig így… (ügyfélszolgálati munkatársi posztra pályázó, egy közműszolgáltatónál)
  • Képes vagyok a legrosszabb napjaimon is mosolyogni, és kedvesen beszélgetni az ügyfelekkel (pénztáros)
  • Képes vagyok előre betanult szöveget pontosan visszaadni, és követni a bevált sémákat, igazodva az ügyfél visszajelzéseihez és kérdéseihez… (telesales munkatárs)
  • Kb. 100-150 főig gördülékenyen és élvezetesen adok elő, használva az xyz prezentációs módszert (előadó)
  • Akár napokig képes vagyok őszinte figyelemmel hallgatni a beszélgető partnereimet, anélkül, hogy pár szónál többet beszélnék (mediátor)
  • 1500 szavas rövid tanulmányt maximum 3 óra alatt készítek el, képekkel dekorálva, tördelve, korrektúrázva (referenciamunka csatolva) (szövegíró)
  • A sajtó képviselőivel való kapcsolattartás a fő erősségem, mert… (sajtóreferens)
  • és így tovább.

Minden szakmánál és munkakörnél szükség van arra az úgynevezett kiváló kommunikációs készségre, de ha magadtól nem tudod, hogy az általad megpályázni kívánt állásnál konkrétan mit is várnak el kiváló kommunikációs képesség címszó alatt, akkor inkább kérdezd meg az állást meghirdetőt! (Vagy keress rá az interneten!)

A kommunikációs készség könnyedén fejleszthető, ha tudjuk, hogy konkrétan mely területet akarjuk fejleszteni. Akár néhány nap alatt ugrásszerű javulást tudsz elérni, ha csak egy-egy részfeladatra koncentrálsz, csak tudd, hogy mit akarsz, mert MINDEN kommunikációs csatornán nem lehetsz vérprofi, és ha mégis ezt állítod magadról, akkor nyilvánvaló lesz, hogy tódítasz!

Álláskeresési Baklövés 3.

Az időfaktor

Szerinted mennyi idő alatt tudod megszerezni álmaid munkahelyét? (Hogy miért álmaid munkahelyéről beszélek, és miért nem a csupán legkönnyebben elérhető munkalehetőségről, arról majd később még részletesen beszélünk!)

Szerinted mennyit kell naponta azzal foglalkoznod, hogy megtaláld és megszerezd álmaid munkahelyét?
Szerinted mennyit foglalkoznak a megfelelő állás megtalálásával és megszerzésével azok, akiknek sikerül?
Nem árulok el titkot: akiknek sikerül, azok nem 5 percet foglalkoznak hetente az álláskereséssel, hanem a lehető legtöbb időt ezzel töltik.
Az álláskeresés nem merül ki ugyanakkor kizárólag hirdetésekre való jelentkezésben, és önéletrajz benyújtásával boldog-boldogtalanhoz.
Az álláskeresés – ahogy az 1. pontban is láthattad – jóval összetettebb feladat, így nem is lehet egyszer letudni, és késznek tekinteni.
Állást keresni olyan, mintha folyamatosan árulnád magad. Ezt ne pejoratív értelemben értsd!
Olyan, mintha lenne egy szuper terméked, amiről tudod, hogy nagyon hasznos lenne mások számára, de havonta csak 10 percre nyitnád ki a boltot, és aztán csodálkoznál, hogy nem jönnek a vevők.

Az álláskeresés folyamatában és az álommunkahelyed megtalálásában te vagy az eladó, és az a cég, amely majdan neked munkát ad, az a te vevőd.

Ha biztosan el akarnál adni egy terméket, mert tudod, hogy az számodra az életed jobbra fordulását jelenti, a vevő számára pedig megoldást a problémájára, akkor mennyi időt töltenél el azzal, hogy megtaláld azt a vevőt, és eladd neki a terméket?

A helyes válasz: minden létező szabad percedet, míg el nem éred a célodat!
Ha ezt eddig nem így gondoltad, ne csodálkozz, hogy nem találtad még meg az álommunkahelyet, hiszen jóformán nem is kerested!

Ezzel kell kelned, ezzel kell feküdnöd, és minden ébren töltött szabad percedet ennek kell szentelned, máskülönben nem lesz meg az eredmény.

Álláskeresési Baklövés 4.

Ne munkát keress, hanem kapcsolati tőkét építs!

Biztosan te is hallottad már azt, hogy manapság csak azok kapnak munkát, akik jóban vannak valakivel… Akiknek kapcsolataik vannak. Akik a megfelelő helyeken ismernek megfelelő embereket.
Sok munkakereső, álláspályázó panaszkodik arra, hogy nincsenek kulcskapcsolataik döntéshozókkal, és csak azok jutnak be a jó állásokra, akik „csókosok”.

Ugyanakkor téged mi akadályoz meg abban, hogy csókos legyél?
Ja, tudjuk, a gyomrod… Ezt  mondják azok, akik még sosem voltak csókosok… Akkor egy újabb tévhitet szeretnék még pluszban eloszlatni: igen, vannak, ahol az arra érdemtelenek kapják meg a munkát, csupán azért, mert valakinek a valakijei. Ez politikai körökben és a közszférában elég gyakran előfordul. De a versenyszférában ritka, mert ott bizonyítani kell, és azért, mert valakinek a lánya/fia/anyja/apja vagyok, még nem bíznak rám zsíros állást. Ha mégis, azt garantáltan megbánják.

Állást bíznak viszont arra, akit akár csak futólag ismernek valahonnan máshonnan, ugyanis egy állásinterjún azonnal előnnyel indul az, aki nem fehér lappal indul, hanem egy már meglévő jó benyomással.

Mivel tudnod kell, hogy melyik cégnél van az álommunkahelyed (1-es pont), tudnod kell azt is, hogy ki fog dönteni az állás betöltéséről… Bárkivel össze lehet ismerkedni, bárkit el lehet érni, és ez még csak a jéghegy csúcsa!

Ha olyan körökben mozogsz, amelyekre érdemes hivatkozni, és amelyek megolajozhatják számodra az állás betöltéséig vezető utat, akkor ugye te sem titkolnád el?
Például, ha tudom, hogy az álomfőnököm szeret golfozni, akkor minimum egy-két alkalommal elmegyek és megnézem, milyen is az a golf…
Vagy ha tudom, hogy szereti a kutyákat, kimondottan egy fajtát, akkor utánanézek annak a fajtának, és kívülről megtanulom a jellemzőit, és egy-két anekdotát is begyűjtök az ilyen kutyákról.

Most lehet, hogy azt gondolod, hogy ez hülyeség, és téged az eszed és a hozzáértésed miatt vegyenek fel, de sajnos van itt egy nem elhanyagolható tény: a döntéseket emberek hozzák. Érző, lélegző, hús-vér emberek, akik akkor, mikor  nem dolgoznak, akkor ugyanúgy hobbit űznek, kikapcsolódnak, feltöltődnek, pihennek, mint te, vagy én.
Ők is emberek.
Nem a munkakörödet kell elkápráztatnod, hanem azt a személyt, aki dönt majd a sorsodról.
Mivel kápráztathatod el?

Azzal, hogy benned önmagára ismer (vagyis ugyanazok iránt érdeklődsz és lelkesedsz, mint ő), vagy minimum közös érdeklődési kört mutatsz fel (vagyis ugyanazok iránt érdeklődsz és lelkesedsz, mint ő.)

Persze lehet, hogy nem tudsz az illető közelébe férkőzni, vagy azt sem tudod, hogy ki az a személy, akiről érdemes lenne tudni, hogy mit szeret, mi a hobbija, melyik csapatnak drukkol, stb, mert az illető teljességgel hozzáférhetetlen.
Nos, ebben az esetben sem hátrány, ha veszel egy-két teniszleckét, egy-két golfversenyt megnézel a tévében, tájékozódsz a fociklubok sztárfocistáiról, és olyan helyekre jársz el, ahol új embereket ismerhetsz meg.
Ez utóbbi helyzetben konkrétan célnak kell kitűznöd azt, hogy megismerj új embereket, mert csak úgy lehetsz csókos, ha van kivel csókosnak lenni
:).

Álláskeresési Baklövés 5.

Az okos más kárán tanul?

Minden álláskereső tudja, hogy az álláskeresés – főleg, ha valaki nagyravágyó és nem elégszik meg akármivel –, tele van kudarcokkal.

  • Fogalmad sincs, hogy az önéletrajzod célba ért-e, ezért frusztrált vagy.
  • Fogalmad sincs, mikorra várhatsz valamilyen visszajelzést, ezért frusztrált vagy.
  • Fogalmad sincs, mit várhatsz az interjútól, ezért frusztrált vagy.
  • Mivel semmi visszajelzést nem kaptál a szokásos „majd értesítünk”-ön kívül, ezért fogalmad sincs, hogy milyen voltál az interjún, tehát frusztrált vagy.
  • Fogalmad sincs, hogy számíts-e erre a munkára, vagy azonnal keress-e tovább, ezért frusztrált vagy.
  • Nem jeleznek vissza, ezért frusztrált vagy.
  • Visszajeleznek, de nem kellesz, ezért frusztrált vagy.
  • Visszajeleznek, kellesz, és ezért vagy frusztrált, mert új helyzetbe csöppensz, amitől hirtelen elkezdesz félni.
  • És ezek milliónyi variációi.

De biztosan te is ismered a mondást: A sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy a sikeres eggyel többször állt fel, mint ahogy padlóra került.

Azt szoktuk hinni magunkról, hogy olyan okosak vagyunk, hogy mások kárán is tanulunk, de az igazság az, hogy mások kárán nem tanulunk, hanem csupán óvatosakká válunk. Ami a célok elérése esetében kimondottan káros is lehet, elvégre a futóversenyen nem lehet tyúklépésben araszolgatni, hogy nehogy felbukjunk a saját lábunkban, mert a futóversenyen futni kell és kész.

Az óvatosság csak a cél elérésétől „óv” meg, nem pedig a félelmetes kudarcoktól.

Szóval, mások hibájából nem tanulunk, nem vonjuk le a megfelelő konzekvenciákat, nem korrigáljuk a terveinket, csak maximum visszafogjuk magunkat. Vannak, akik akár teljesen leállnak az álláskereséssel, mert látták, hogy ismerőseik miken mentek keresztül, és lám, semmit nem értek el!

De biztos az, hogy semmit nem értek el?

Van egy olyan mondás, hogy az információ hatalom. De nemcsak az információ a hatalom, hanem a tudás és a gyakorlati tapasztalat is.

Amikor 1 éves korunk körül megtanultunk járni, akkor az első igazi önálló lépéseket jókora fenékre pottyanások előzték meg. Ha annak idején valaki elmondta volna, hogy hogyan kell járni, mit sem ért volna (ha nem hiszed, próbálj bármit elmagyarázni egy 1 évesnek!), ehelyett csakis a gyakorlati tapasztalat ért valamit. Az, hogy rájöttünk, igen, a fenékre esés nem kellemes, sőt fájdalmas, az ahhoz vezetett, hogy már fiatal, 1 éves agyunkkal rádöbbentünk, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt elkerüljük.
Nem azzal, hogy ott elmélkedünk üldögélve, hanem azzal, hogy tökéletesítjük a járástechnikánkat, és addig gyakorlunk, míg a mestereivé nem válunk.

Ha annak idején 1 éves korodban teljesen természetes volt, hogy akár minden lépésedet fenékre esés követi majd, és mégis felálltál, akkor vajon mikor veszítetted el az önmagadba vetett hitedet annyira, hogy azt képzeled, a kudarcaid nem szolgálnak számodra tanulságul?

Hogyan képzeled, hogy bárki hinni fog benned, ha te nem hiszel önmagadban?
Hogyan akarsz sikeres lenni, ha a kudarc puszta gondolatától is görcsbe rándul a gyomrod, és azt gondolod: najó, inkább hagyjuk, nekem biztosan nem fog sikerülni.

Ha annak idején így gondolkodtál volna, még mindig négykézláb közlekednél!

Tedd szabaddá magad egy kis időre – mondjuk fél órára –, főzz magadnak egy kávét vagy teát, vagy amit szeretsz, ülj le egy üres A4-es lappal és egy tollal egy csendes sarokba, és írj össze annyi tanulságot az eddigi álláskereséseidről, próbálkozásaidról, konkrét tapasztalataidról, amennyit csak tudsz!

Addig ne állj fel, míg a lap két oldala tele nem lesz! Ez minimum 40 darab tanulságot jelent.

Ennyi mindent tanultál eddig. Ennyi tapasztalattal lettél GAZDAGABB. Ennyit épültél, fejlődtél, alakultál.
Minden lépés, amit kudarcként éltél meg, titokban tovább épített és érlelt téged.
Ezt tudod minek hívják manapság? ÓRIÁSI KINCSNEK!

Annak idején, mikor vállalkozni kezdtem, volt egy olyan kósza gondolatom, hogy de jó lenne, ha este lefeküdnék, és reggel arra ébrednék, hogy egy sikeres vállalkozás vezetője vagyok, és kihagyhatnám azt az irtózatosan hosszúnak tűnő, veszélyekkel teli folyamatot, amikor a vállalkozás a nulláról elkezd növekedni. Ki akartam hagyni a legfontosabb részt: a tanulási folyamatot.
Ma már tudom, hogy ha egy reggelen arra ébredek, hogy milliárdos céget igazgatok, akkor két hét alatt csődbe viszem. Így viszont biztosan haladok a siker felé, és most a válságban, amikor egyre-másra szűnnek meg és tűnnek el még a régi cégek is, nekünk egyre jobban megy.

Ne akard megspórolni a tanulási folyamatot, mert annak biztos bukás a vége!

Ha odafigyelsz a tapasztalataidra, akkor csak nyerhetsz.

Álláskeresési Baklövés 6.

Elég magasra teszed a lécet?

Michelangelo azt vallotta, hogy ha olyan magasra teszed a lécet, hogy már nem tudod átugrani, az sokkal kisebb baj, mintha szándékosan olyan alacsonyra tennéd, hogy könnyedén átugorhasd.
Igazság szerint az emberek többsége úgy él, és úgy tervezi jövőjét, hogy csak olyan akadályokat gördít saját maga elé, amiknél még csak ugrani sem kell, elég egyszerűen egy kicsit nagyobbat lépni hozzájuk…

Pedig az agyunk alapvetően nem arra van berendezkedve, hogy kényelmesen, biztonságban, kihívások nélkül éljünk, hanem arra van berendezkedve, hogy minden nap újabb kihívásokkal találkozzon, és a kihívások képében jelentkező problémák által folyamatosan fejlődhessen.

Az agyunk számára fontos feladat, hogy fejlődjön életünk végéig. Ahogyan az életünk értelme is az, hogy fejlődjünk életünk végéig, ha másban nem is, gondolkodásmódban.

Tehát, ha arra rendezkedik be valaki, hogy éppen, hogy azt a szintet akarja csak tartani, amit már elért, és távol tartja magától a kihívásokat, akkor az a személy egyben a saját boldogságát fogja elszabotálni.

Minden munkájában és életében sikeres ember szó szerint szereti átlépni a saját határait, szeret kilépni a saját komfortzónájából, mert akkor érzi, hogy előre lépett.

Ezért van szükséged ÁLOMMUNKAHELYRE, egyre jobb munkakörülményekre, egyre több fizetésre, egyre több készségedet igénybe vevő munkára.
Ezért nem elégszünk meg ezen az oldalon csak simán bármilyen munka vagy állás keresésével, ezért tesszük a lécet olyan magasra, amit szinte csak álmainkban tudunk megfogalmazni: a cél az álommunkahely, az álomállás!

Álláskeresési Baklövés 7.

A jó önéletrajz a kulcsa mindennek – tévhit

A jó önéletrajz segít abban, hogy megkapd az állást. De a jó önéletrajz önmagában nem segít abban, hogy a számodra megfelelő állást kapd meg!

Az önéletrajz egy eszköz, egy csatorna, hogy felhívd magadra a pályázatodat elbíráló személy figyelmét. De az önéletrajz nem szűri ki a számodra nem megfelelő munkakört, munkahelyet, céget. Azok, akik rendre sikerrel váltanak állást, és sosem kell rettegniük a munkanélküliség rémétől, nem az önéletrajzírásban jók, hanem minden másban IS jók – az önéletrajzírásban is –, ami az álláskeresést, a munkahely találást körbeöleli.

Az önéletrajz fontos eszköz, de egyáltalán nem kulcsa az álommunkahelyed megtalálásának, mert az önéletrajz csak annyi, mint egy kalapács a kép szögre akasztásának folyamatában.
Kalapács nélkül nehéz, de nem lehetetlen, és azt sem szabad elfelejteni, hogy „Ha csak kalapácsod van, hajlamos vagy mindent szögnek nézni.” (ismeretlen graffitis műve)

Nos, melyiket követted már el ezek közül? Melyeket nem akarod már elkövetni soha többé? 🙂

Vidi Rita